Óh! régi szép diák élet
Hová hová tűntél el?
Nem jössz te vissza többé már
A régi kedves fénnyel.
Kereslek egyre szüntelen,
De léted többé nem lelem.
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!

Sipkám belepte rég a por
Elmúlt a szép, dicső kor.
Nem díszít többé szalag,
Gazdád im tova ballag.
Nem énekel az ifjú kar,
Haját dér lepte, feje tar ...
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!

Hol vannak ők most, hol lelem?
Elő nyakas vitézek!
Kiket a bor s a szerelem
Félistenné igézett?
Ah mind oda; útnak eredt,
Csüggedt fejű filiszterek ...
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!

Az egyik hegyoldalban erdőt vág
S plántál újat helyébe,
A másik lenn a mélyben jár
S érc lesz munkája bére.
Kifejti és felhozza azt,
A jó kohász meg fémet olvaszt.
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!

De a valódi firmakedv
Nem hűl ki mindhalálig
Bármibe fog, bármire kél,
Nyárspolgárrá soh’se válik.
Időnk oly gyorsan elszalad,
Nyomunkba’ már egy ifjú had.
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó!Quae mutatio rerum!

Fel hát, barátim, kézbe kéz;
Ne vesszen ami drága!
Virulj tovább, s el ne enyéssz
Barátság hű világa!
Koccint’ni hát, dalolni hát!
Örökké éljen a világ!
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!

(A 4. versszak az alábbi szövegváltozattal is ismert:)

Az egyik a zöld erdőben
A vágásokat járja,
A másik lenn a föld mélyén
A csillék jöttét várja.
Ez bedőlt gátat foltozgat,
Az vasérceket olvasztgat.
Ó! Jerum, jerum jerum!
Ó! Quae mutatio rerum!