Üdv az erdésznek! Ki a zöld erdőt
Szép otthonának választotta hazájában,
Kit a szabadság, s a tüzes bor
Még lelkesít baráti társaságban.
Dicsérjük a régi szép időt,
Mikor firmáink még Selmecen lakoztak,
És a régi sörös “korhelyből”
Borban dús vidékre vágyakoztak.
Őseink példája
Buzdítson reája:
Éljünk sas módjára
Erdők magányába’.

Üdv az erdésznek! Ki a zöld erdőt
Szép otthonának választotta hazájában,
Kit a szabadság, s a tüzes bor
Még lelkesít baráti társaságban.
Szabadabb már senki nem lehet,
Mint az erdész festői pagonylakában.
Énekel, vadászik és szeret
S jókedvű a nap minden szakában.
Ilyen vígan élni,
Senkitől sem félni.
Ez való embernek,
Melyért irigyelnek.

Üdv az erdésznek! Ki a zöld erdőt
Szép otthonának választotta hazájában,
Kit a szabadság, s a tüzes bor
Még lelkesít baráti társaságban.
Hajnal pírja alighogy dereng,
Máris gyönyörködünk madarak dalában
Ahogy fürge léptünk átvezet
Zöld erdőnknek bűvös csarnokában.
S ha a nap lenyugszik
Szívünkben vágy fekszik
Otthonra gondolva,
S szerető asszonyra.

Üdv az erdésznek! Ki a zöld erdőt
Szép otthonának választotta hazájában,
Kit a szabadság, s a tüzes bor
Még lelkesít baráti társaságban.
Játszi kedvvel hányszor sütjük el
Szálló vadra s célba pompás fegyverünket,
De ha vészben volna szép hazánk,
Épp így eltalálnók ellenünket!
Majd ha szól a kürtszó
Akkor minden golyó
Talál ellenfélbe,
Annak is szívébe!

Üdv az erdésznek! Ki a zöld erdőt
Szép otthonának választotta hazájában,
Kit a szabadság, s a tüzes bor
Még lelkesít baráti társaságban.
Hogyha víg pohárcsengésnél
Örvendünk is boldog erdészlétünknek
A vénségtől m’ért is rettegnénk?
Jókedv nem róható fel nagy bűnnek.
Poharak csengése,
“Éljenek” zengése
Szóljon a Hazának
S hű erdész fiának!