Szép a bányászélet; fenséges a cél,
Trónnak fényességet gyűjthetni remél.
Földnek mélyes mélyén,
Sziklák repedésén,
Vár az ércek nagy királya,
S föld méhének nagy kristálya.
//: Fel hát a fejjel, nézz az égre fel,
Hisz bányászt az Isten vezérel!://

Hogyha vad viharban ember s állat fél,
Földi orkánoknál - (a) bányász csendben él.
Mennydörgés beállhat,
Nappal éjre válhat;
Mi a földnek mély ölében,
Dacolunk a kísértésben.
//: Fel hát a fejjel, nézz az égre fel,
Hisz bányászt az Isten vezérel!://

Ha aztán majd dalunk elhalkul ott lenn,
És kifáradt karunk végre megpihen,
Ha csákányunk megáll,
S bányásznapunk leszáll;
Lelkünk a nagy Királyhoz tér,
S ott égi boldogságban él.
//: Fel hát a fejjel, nézz az égre fel,
Hisz bányászt az Isten vezérel!://