Mit kezdjek én, szegény tatár,
Hisz egy fityingem sincsen?
A tenyerem is elkopott a
Sok kocsma kilincsen.
Egyebet már nem tehetek
Selmecről/Sopronból immár elmegyek
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Üres lett már szekrényem is
Nincs másom, csak egy ingem.
A zálogházba vándorolt a
Fogasról is minden.
Egy vén kabátom még akad,
De bánatában elszakadt.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Többé haza sem mehetek,
Hisz onnét kitagadtak;
Mióta a korhelykedés
Doktorává avattak.
Kártya, meg tánc volt elemem.
És tönkre tették életem.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Szobámba’ sincs már semmisem,
Üresség ásít ottan.
Csak régi rozsdás fringiám
Bámul reám unottan.
E csorba fegyvert felkötöm,
Az ellen hátán eltöröm.
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.

Tán legjobb lesz ha elmegyek
Vitéznek a csatába.
Ott nem lesz gond, és nem lesz bú,
S nem élek pénzhiányba’.
Egy jó golyó ha eltalál,
Vígan köszöntlek szép halál...
O jerum jerum, jerum,
O quae mutatio rerum.