Már újra szól a kisharang, az akna kisharangja,
Siess, siess beszálni hát, ha vonz a sötétség titka.
A búcsúcsókod rajtam ég, szerelmem innen száll feléd,
Amíg a föld gyomra rejt el,
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

Mi tiszta szívvel, lelkesen szállunk alá a mélybe,
Munkába kezd kezünk, szívünk s zsibong a bánya mélye.
A lőpor robban, mennydörög, az ércfal omlik, hull a rög,
Gépely* viszi majd fel-fel,
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít, reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál, bányászként halni szép halál,
Egekbe szállani fel-fel,
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!