A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.

Míg eldalolja szép dalod formálja értelem,
Hogy feldíszítse otthonod és támaszod legyen.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.

A bölcsőtől már elkísér az egész élten át,
S ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.