Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Szóló:

Kar:

Nos ki hallott valaha oly esetet,
Mi Ádámmal s Évával rég megesett?
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Midőn az Úristen elunta magát,
Hat rőfnyire teremté Ádám apát.
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Bal oldali csontjából asszonyt szabott,
Mely egészben alig öt rőfnyi volt.
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

És mondá az Úr: “Bizony Isten” kikap;
Aki a tiltott almába harap.
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

De Éva - a cudar - a tilosba’ járt,
Mert Ádámra este egy szép alma várt...
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Az angyal szólt: mit törődök én vele,
S űzte őket az Édenből kifele.
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Most láthatod Ádám, te marha-ökör!
Ezt mind csak a zabálás idézte föl!
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Tudok Selmecen egypár finom csapot,
Te bánd meg bűnöd míg én odavagyok!
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.

Így lett balekom Ádám, s nálam lakott,
De még a hátán is öt borvirág volt...
Hollári-riada-hollasszassza, hollári-riada.