1848.

 

Szerencse fel, szerencse le;
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!