Mi zúg búg úgy a páfrány erdőn,
S villog a tenger ölén?
Ott úszik egy ichtyosaurus,
S oly bánatos a vén legény.
Az időknek múlása gyötri,
Mert újabb nagy agyagtömeg
Törte át legutóbb ismét
A liasz képződményeket.

A plesiosaurus is a vénség,
Ujjong a ronda pofa.
S a pterodactilus a múltkor
Már berúgva röpült haza.
Az iguanodon - e disznó -
Is egyre szemtelenebb,
A minap az ichtyosaurusát
Már nappal csókolta meg.

Új világkatasztrófát sejtek,
Tovább így már nem mehet!
Hisz mi lesz az ősi liaszból,
Ha ilyenek történnek meg?
Így jajdul az ichtyosaurus:
A krétából elegem volt!
És eltűnt a haboknak mélyén.
S gyászdalt a tenger dalolt.

És abban a percben fölfordult
A saurus atyafiság.
Mert nem bírták immár a krétát,
S így nem élhettek tovább.
Akinek ajkáról csendült
E petrefaktikus dal,
Az fosszilis emlékként lelte
Egy koprolitban tavaly...