Amikor Noé kikötött,
Az Úr meglátogatta őt,
Ki átal látott a szitán,
S így szólt: “Ma kegyet osztok ám!
//: Mivel ember vagy talpadon,
Ha kérsz valamit, megadom!” ://

Így szólt Noé “Ez már beszéd!
Rég unom a felhők levét,
Mert abba sok szedett-vedett
Gonosz népség beléveszett...
//: Azért szegény öreg fiad
Kívánna más, egyéb italt.” ://

Ekkor az Édenkertbe nyúl,
S egy borágat letép az Úr
Sok jó tanáccsal nyújtja át
S így szól: “Ápold e kis csírát!”
Noénak - amily léha volt,
Bolondos kedve támadott.

Kiáltja nőjét, gyermekét,
Tódul a házi csőcselék.
S elültetik ide-oda,
Hisz Noé nem volt ostoba
“Hej! pincét, sajtót gyermekek,
Kádat s hordókat töltsetek!”

Noé egy víg ember vala,
Sok hordót sorba állíta.
S míg egymás után itta ki,
Nem voltak aggodalmai.
Jól hajtogatta a kupát
Háromszázötven éven át...

Láthatja ebből ki okos,
Hogy nincs a borban semmi rossz!
Ily gazda, - ha csak nem pogány! -
Nem vizezi fel ostobán.
//: A vízbe sok szedett-vedett
Gonosz népség beléveszett... ://