A hordó hátán ülök én
Egy jó sötét pincében.
S mert akkor jó a bor ha vén,
Hát töltögetnek nékem.
//: Csak egyet intek s a csapos
Már tölt is, mert szomjazom,
S mivel a kedvem csillagos,
Hát iszom, iszom, iszom.://

Hordóm ürül s aggódok én.
Vajon kitart-e az óbor?
Tán Bacchus szomja szállt belém,
Fogj egy iccét te is sógor!
//: A sötét pincét körülöttem
Oly derűsnek látom,
Fölém került a “sárga föld”
S én iszom, iszom, iszom.

Minden pohár újat kíván,
S kedvünk nótára perdül.
Hát Cantus praeses intonálj
Egy dalt a selmeciekbül.
//: A Neuschachtban is épp ilyen
Volt firmaőseink torka,
S ha itt lehetne valahány
Azonnal korsót fogna!://

(napjainkban keletkezett új versszak)

Egy démon bánt, szomj a neve,
Melyet elűzni félek,
Korsóm veszem hát kezembe,
És hegyaljait kérek.
//: A fél világot körülöttem
Már rózsaszínben látom,
Táncol minden már előttem,
S én iszom, iszom, iszom.://

(Szövegváltozat az 1. versszakra:)

Hűs pincém mélyén van tanyám,
Boroshordó a székem,
Tokaj nedüjét szürcsölöm,
Oh milyen jó itt nékem!
//: Merül lopóm szorgalmasan,
S a szívem gyönyörben úszik;
Mikor a bor a torkomon
Lecsúszik, csúszik, csúszik.://